Mint méh a mézet, így vagyok én, úgy hívlak téged.

Együtt: December van, virágzik és illatozik a jázmin,

Ez a szerelem, amit akkor érzek, mikor meglátlak téged már felbukkant.

Fede: Egy hab volt, ahol veled találkoztam, és az este már a végéhez ért,

Együtt: Azt kérdezted tőlem, hogy „Te ki vagy?”

Rád mosolyogtam, és beléd szerettem.

Flor: Percekig éreztem, hogy a szívem őrülten dobog,

Fede: és így történt az elárasztás, ami később a szabadulásom lett.

Refr. És az élet (3X)

Örökre elveszve a mosolyodban

És a szemeid (2X)

És a szemeim

Elhagytak, mintha nem lennék normális

Vagy mintha hipnotizált lennék.

És lassan (2X)

Lassacskán

Keresünk egy picinyke helyet,

Ahol szerethetjük egymást.

De szép ez az élet, hiszen szerelmes vagyok.

Flor: Olyan vagyok, mint az eső és a tenger,

Annyira összetartozóak.

Olyan vagyok, mint a hab és a só,

Annyira szerencsétlenek.

Együtt: Nem érdekel, ha nem veszed észre, hogy ki szeret téged.

Nem érdekel, mert én jól tudom, hogy mi történik köztünk.

Fede: És elérkezik az a nap, amikor megismernek a csókjaim.

Flor: A bőröm illata olyan lesz, mint a cseresznyefáé.

A virágok kinyílnak majd és a teled véget ér.

Együtt: Milyen szép az élet, hiszen virágzik a szerelmünk